A mai nappal Lepke eltávozott köreinkből, de Lucaként tovább él.. Érteni kell ezt úgy, hogy Lepke kiröpült a nagycsaládi fészekből, mert talált magának új gazdit. Aki viszont már előre kitervelte, hogy Luca lesz a kiszemeltje. Ami pont passzol, mert legalább az L kezdőbetű megvan, LSD után. Amúgy meg anyja lánya, mert minap neki is beszorult a feje a kapuba.. Néha előfordul, ahogy nő a szarvuk, egyre nehezebben húzzák vissza a fejüket, mert ugye kidugni muszáj a kerítésen. Természetesen a szomszéd füve mindig zöldebb..

 A többi kecskepalánta is várja a gazdikat, illetve ők talán annyira nem is, de én annál inkább. Hiába, sokan vannak, egyre nagyobbak és egyre többet esznek. Persze furcsa lesz nélkülük, de odáig még el kell jutni.

 Múlt héten le is mértem mindegyiket, és 10-17 kg között mozognak. Miska meg Páfrány a csúcstartó, Kökörcsin a legkönnyebb, akinél még Tejszín is nehezebb, pedig ő lány és fiatalabb is. Mellesleg, mivel Tejszín egyke, elég jó húsban van.

 Hétvégén csináltam nekik egy 10perces etetőt, ahova a kaszált zöldet rakom nekik. Persze belemásznak a kicsik - meg Botond is - de legalább jobban egybe marad az egész, kevésbé szórják szét.

 Pite tegnap vagy repülni vagy teleportálni tanult meg. Nem láttam mi történt de egyszer csak ott volt. Fejésnél, ugye ő a harmadik versenyző - bár mindig próbál előrébb jutni - mellesleg nagyon türelmetlen és törtető ezügyben. Épp végeztem Tejföllel, le is hajtottam az állásról, még bíbelődöm, nézem a tejmennyiséget és egyszer csak puff, Pita (elírtam, de vicces, úgyhogy marad) ott terem. Az állás 2 oldaláról fal van, a harmadik oldalon vagyok én, a negyedik meg el van torlaszolva. Valószínűsítem ott ugorhatott át, de mindenesetre elég váratlan lépés volt részéről.

És Mimóza, akivel hercegnőset játszunk. Én tolom, ő pedig élvezi és integet. Bár ez utóbbi részét még kell gyakorolnia, mert nem nagyon megy neki.

 Huhh, végre szép az idő. A múlt heti viharos, dézsából öntős eső után ránk is fért. Brutális idő volt, ugye nem kell ecsetelnem. Még pont mielőtt beindult volna a szél sikerült hozni újabb szénabálát. Kellett is, mert néhány napig szinte ki se tudtak mozdulni a kecskék, én meg hordhattam a kaját nekik. Bizony 15 kecske (még ha a nagyja kicsike is) sokat eszik. De most ám kiszúrtam velük, a bála a kerítésükön kívül van, így nem tudják majd szétcincálni a fóliát és földbe tiporni az összes reményem, hogy ezúttal nem ugrálják halálra a kajájukat. Így viszont messzebbről kell hordanom, de megéri úgy érzem.

 A kinti etetőt is sikerült kitakarítanom, segítség hiányában egyes egyedül emelgettem és küzdöttem át másik pozícióba. Megjegyzem, igen nehéz a kicsike.
A szőlős pedig megszűnni látszik, mivel a kecskék kimondták rá az ítéletet azzal, hogy szisztematikusan leették az összes rügyet. Ám legyen. A karókat a hétvégén kihúzgáltuk (van egy hegynyi) és most fog következni az irtás, irtókapával. Irtó jó lesz..

 Sajtosságokat illetően van újdonság. Megbizonyosodtam afelől, hogy a lágysajtok a kedvenceim. A többi is jó, de nekem minél lágyabb annál jobb. Úgyhogy a recepten kicsikét változtattam és az eredmény lágyabb sajt(az eddigi félkemény volt) és nagyon bejövős. Még arra is vetemedtem, hogy elterveztem, valahogy megpróbálok camembert-et készíteni. Majd összeszedem hozzá a bátorságom és egyszer nekiállok. A múltkor pedig sikerült az orda is (ő a sajtozás után megmaradt savóból készül). Igaz, igen kevés lett, viszont finom! Sósan (mert alapvetően édeskés) és snidlingesen. Íme:

 Botond a múlt héten szerintem félreértett valamit és rá akart ugrani a Tejfölre. Nem hinném, hogy ivarzik, csak nem ment jól a kommunikáció, hisz Tejföl nem neki mekegett keservesen, hanem Tejszínnek. Mindenesetre Boti gyorsan kapott egy kutyahámot, ami éppen csak hogy jó lett neki. Becsapós, mert keskeny a kecske, de mély (mármint a mellkasa). Szóval ha úgy látnám, hogy huncutkodni akar -amit én szeretnék elkerülni- akkor kap egy kötényt, vemhesség-megelőzés céljából. Ugyanis van elég gida most is, mert még mindig keresem a gazdikat. Amelyiknek meg már van, attól nehéz lesz megválni, mert mindegyik egy kicsit az én gyerekem..

Amúgy, a címet illetően, most nem csináltak semmi kirívó rosszaságot, amitől "ördögök" lennének, de azért illik rájuk a megnevezés.

 A fent említett címet, nem igazán hivatalos keretek között adtam át LSD-nek. Tejföl is pályázott, de ő csalt, így ki kellett zárnom a versenyből. A cél a kisszobába való bejutás és a gidáknak kirakott összes dara felzabálása volt. Tejföl próbálkozott először, de ő kilazította a madzagot, ami megakadályozta az ajtót, hogy kb 25 centinál jobban ki lehessen nyitni. Bár bejutott és bár mindent megevett, a határok ilyen mértékű kitágítása nem megengedett. Másnap LSD következett, akinek sajnos (szintén) nem láttam a versenyszámát. A madzag feszesen a helyén maradt, de ő, lássatok csodát, bepréselte magát. Vagy teleportált. Az esély erre is meg van, ismerek ugyanis olyan kutyát, aki szintén birtokában van e képességnek, és akit véletlenül szintén úgy hívnak, mint az én kis Botondomat. Szóval eme esetek után az ajtót kulcsra zártam, a gidák azóta az ablakon keresztül tudják megközelíteni a darájukat. Szerencsére az ablakon rács van, így biztosan sok időbe fog telni LSD-nek mire kitalálja azon keresztül hogyan juthatna be.

 Hoztam ismét képet, ezúttal színesborsos sajtról. Az ízesítéssel kapcsolatban még sok ötletem van, igyekszem majd mindent kipróbálni, főleg a vörösboros-vörösáfonyás variációt, amit már csináltam két éve, csak akkor nem itthon, de jól sikerült.


Kutyatejről pedig ezt a gyöngyszemet osztanám meg veletek, mert bár nagyon aranyos, nagyon szép és imádom, de itt marha viccesen néz ki. Bár a marhák annyira nem is viccesek.

Szóval hoztam a sajtos képeket. Egy natúr és egy fél medvehagymás. Azért fél, mert már meg is kóstoltuk és csak utána jutott eszembe a fénykép..

Egyelőre ezek még ilyen kicsikék, de legközelebb majd csak egy félét csinálok, így az nagyobb lesz, de a méretnek így is a formám szab határt. A natúrt meg igyekszem elrakni érlelni, bár még nem tudom hogyan és hova. Adott egy jó pince, de én eredetileg vákuumcsomagolva akartam elrakni, mert úgy milyen tiszta és egyszerű és nagyszerű. Jajám, de a csomagolóm nem így gondolja, mert nem végez túl jó munkát. Így lehet inkább maradok a hagyományos érlelési módszernél. Pincébe le, fapolcra fel, naponta forgatni és sóoldattal áttörölgetni. Elvileg ez tuti, de majd meglátjuk mi sül ki belőle. Én személy szerint jobb szeretem frissen enni, amikor még nyikorog. :)

Ma délelőtti program kecske-kozmetikai kezelés volt. Igaz, csak a nagyok vettek rajta részt, de így is fárasztó volt, és nem csak nekem. Mindegyiket megkörmöltem (hűha, rájuk fért már), aminél a hátsó láb esete nem a kedvencük, nekem meg az első, mert olyankor vészesen közel van a szarvuk a hátsó részemhez. Nem igazán esne jól egy fenékbe szúrás.. Főleg, mivel ráhasaltam LSD szarvára -mert nagy volt a tülekedés- és az sem esett kifejezetten jól. A pedikűr után meg fésülés is volt, mert hát szegénykéim nagyon vedlenek, meg reggelente is zavar fejésnél a sok hulló szőr. Persze a tejbe nem juthatnak be, mert instant szűrést (is) használok. A végeredményt meg lájkolom:

Szegény Mirusnak meg letört az egyik pici szarvának a hegye. Az, hogy miképp és hol, nem tudom. Meg érdekes milyen változó ütemben növesztik a kicsik a szarvaikat. Meg ők maguk is nagyon szépen nőnek, egyre több szilárdat esznek. Este is ügyesen elvannak a szobájukban, hangjuk nincs, csak reggel. De akkor nagyon. Azt hallgatom végig fejés alatt. Lóhere igazán úgy tud sírni,mint egy gyerek. LSD böfögés hatásúan mekeg, Tejfölnek meg néha elmegy a hangja, olyankor nagyon-nagyon vicces. De ha az anyák nem szítanák a helyzetet a mekegésükkel, akkor az ollók nem sírnának annyira. Az olló pedig ez esetben nem a vágóeszköz, hanem a gidácskák és gödölyécskék gyűjtőneve. Talán mert az olló vág, a kiskecske meg harap, sőt elrág ha hagyja az ember. Amúgy végeztek a kicsikék masszázs tanfolyamot, mert tegnap már több kliensük is akadt, akik elégedetten távoztak.

Pite kissé dilis mostanság fejésnél. Még LSD is normálisabban viselkedik. Nem sokkal, de kicsit igen. Reggel inkább fel is kötöttem az egyik hátsó lábát, így legalább a másikkal nem tudott rúgdosni. Ami fel volt kötve, azt rángatta, de egy fokkal jobb, mint a rúgás. Tényleg kéne csináljak egy fejőállást, vagyis inkább kalodát, ahova teljesen be lehet őket szorítani és a szélrózsa minden irányába kikötni az összes részüket. Komolyan, jó lenne. Amúgy meg, reggel már mindenkit fejek, a tejet is gyűjtöm, sajtok is megindulnak lassan. Múltkor nem ment a sajtozás, de kiderült az oltóm volt már öreg és azért nem lett az igazi. Mondjuk biztonságképp csináltam tőgytesztet, ez megerősített, hogy mindegyik tőgy egészséges. Szóval van új oltóm, meg újabb sajtformám (mert egy már nem volt elég) és lassan el is készülnek az idei első rendes sajtjaim. Az egyiket rögtön el is fogom rakni érlelni, a másikat esélyes, hogy megkóstoljuk... De majd jövök a csendélet jellegű sajtképekkel.

 Tudom, elég rég nem írtam, valahogy mindig más dolgom volt, és mire este géphez jutottam általában el is aludtam legkésőbb 10 óráig.

 A helyzet. Helyzet van, nőnek a gidák, keresem a gazdikat nekik, ők pedig közben nagyon aranyosak. Egyre inkább. Szépen nőnek és a szarvacskáik is. Nagyon huncut a társaság ám. A legszelídebb végül Lóhere lett, meg Mira. Ők gondolkodás nélkül vállalnak bárkin háttaposást, akár egyszerre is. Én direkt szoktam kérni, nagyon vicces. Kivéve ha csak póló van rajtam, mert úgy fáj. De kaptak játszani hordót, meg bútordarabokat. Legyen min ugrálni, bár tuti jobban szeretnek a szénabálán, mert a fóliát rajta már rongyosra kaparták. Lóhere egyszer be is szorult, mert beesett a bála és a fal közé és ott sírt míg ki nem szabadítottam.
 Enni is esznek már, legelnek, meg szénát is. A kisszobában meg van nekik kirakva darált abrak azt is nyalogatják, persze úgy, hogy csak ők tudnak bemenni oda. Nagyon jópofa mert az ajtón mennek be és az ablakon jönnek ki. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen simán felugranak a párkányra. De hát van idejük gyakorolni.

 Lassan beindul a fejés is. Tejfölt eddig is fejtem, mert a kis Tejszín nem tud minden tejecskét meginni. De koruknál fogva (Mira és Miska már 5 hetesek!) néhányan éjszaka már külön alszanak, jobban mondva pár napon belül már az összes. Megy is este-reggel a sírás, ami nagyon cuki és szívszaggató egyszerre. De hát így jutok reggelente tejhez. A fejés módszerét (értsd: edények, mérés, szűrés, tárolás) még finomítom, mert sose vagyok elégedett. A belefejem egy edénybe majd beöntem egy nagyobba, nekem nem elég. Minél zártabb rendszerben akarok fejni, a higiénia végett, mindezt olcsón (és fejőgép nélkül).

 Mira, Pipacs és Tejszín pedig már talált is gazdit. Lányok közül a Lepke van még, fiúkból meg 2-t vinnének, sajnos vágásra. A maradék fiút meg is hirdettem, mert ők (is) nagyon szépek és szerintem van esélyük, hogy valaki meg akarja őket tartani. Legalábbis Miska nagyon jó kiállású, Lóhere nagyon szelíd és szép színe van, Kutyatej pedig a kis kedvencem, az ő színe szerintem a legszebb. Értük kár lenne.
  Botond pedig mégse törpekecske, mert nő, csak lassan. Múltkor mértem és kb 2,5 hónap alatt 7,5cm-rel magasabb lett. Mondjuk mostanában jobban lerendezi a csajokat, Kefírt már többször arrébb zavarta. Csak így tovább Botus, a végén még te leszel a legerősebb!

 Az elmúlt kb 10 napban lezajlott az összes ellés, Tejföl zárta a sort ma reggel. Már egész jól belejöttem, hogy miként kezeljem az elléseket meg a gidákat meg amúgy is. Kicsit sajnálom is, hogy vége, mert gidákból sosem elég. Egyik szebb, mint a másik. A képen Miska és Mira.

 Mammi után, vasárnap reggel jöttek Kefír ikrei. Igaz, csak egyet vártam tőle, lett helyette kettő pici. Amúgy elég gyorsan lezavarta a menetet, épp csak hazaszaladtam a fényképezőért, már neki is állt. Ő lett amúgy a kevésbé gondos anyuka, ugyanis előfordult, hogy rájuklépett.. Ők amúgy majd egy hétig zárva voltak, mert olyan kicsik, féltem őket kiengedni. Azóta megerősödtek, bár még mindig kicsik, de szépen mennek a legelőn. A képen Kökörcsin (fiú) és Kutyatej (fiú).

 LSD szerdára időzített, és bár otthon nem voltam, de telefonos közvetítésen keresztül izgultam végig az ellést. Neki is kettő gidája lett, de azok jó nagyok. Majdnem akkorák voltak, mint az egyhetesek. És kajla a fülük. Nem tudom, talán LSDben van egy kis búr vér, onnét a sehogyan se álló fülek. És nem néztem volna ki belőle, de nagyon jó, gondos kecskemama. A képen Lóhere (fiú, világosabb) és Lepke (kislány) a háttérben.
 Péntek délután mire hazaértem Pitének már megvoltak a kicsijei, ismét ikrek ugye. Ráadásul nagyon ikrek, mert alig lehet őket megkülönböztetni. Pitus is nagyon szépen vigyáz a kicsikre, sőt néha a többiekére is, amolyan óvónéni stílusban. A képen Páfrány (fiú, baloldali) és Pipacs (lány).

 Vasárnapra vártam Tejföl ellését, mert már reggel elkezdett mekegni, meg kiabálni és ezt csinálta egész nap. Tisztára oda voltam már, hogy valami baja van, hogy nem ellik meg, mégis kiabál. Aztán hétfő reggelre megérkezett a meglepi. Igaz, elég nehéz volt első ránézésre megállapítani, hogy megellett-e, mert annyi gida volt körülötte. Gyors névsorolvasás után konstatáltam, hogy igen, az egyik az övé lesz. Neki lett egyedül egyes ellése. A képen Tejszín, aki kislány lett.

Így összesen 9 gida született, ebből 5 fiú, 4 lány. Előjegyezni lehet. :)

 Tegnap kiengedtem reggel mindenkit, vagyis a gidák nekiálltak megismerkedni a külvilággal. Tündériek, nagyon. Tényleg. Már próbálkoznak vele, hogyan kell páros és mind a négy lábbal egyszerre ugrálni. Mammit szépen követték amíg bírták, aztán időnként ha elfáradtak, elbújtak valahova pihenni. Szóval marha jók bújócskában. Néhány búvóhelyük már megvan, de mindig találnak újat.

 Családi nyomás hatására pedig elneveztem mégiscsak őket. A családi nyomást valahogy úgy kell érteni, hogy először győzködtek, hogy de kell nekik név, aztán elkezdték hívogatni őket, úgy mint Bori meg Guszti meg mittudomén. Szóval mégiscsak lett nevük, tisztességes:
Mira

és Miska.

Az m kezdőbetű volt a kitétel, Mammi miatt.

 Szóval Mira a bátrabbik -akárki akármit mond-, már megismerkedett egyedül a többiekkel, akik vagy nyugtázták vagy -mint Kefír- elhajtották. Botond nagyon aranyosan, óvatosan közeledett feléjük, összeszagoltak, aztán valamiért jobbnak látta meghátrálni, mint aki megijedt. De egy ideig kereste, hívta is őket, ami fura, de nagyon cuki. Meg nagyon sok látogatójuk volt a kecskéknek, úgyhogy szerintem a kicsik is hamar megszokják az embereket, a többiek meg jobban szokják az idegeneket. Legalább kezesebbek lesznek.

 Mimóza pedig teljesen beleszerelmesedett a kicsikbe. Eddig alig lehetett átcibálni a kecskékhez, most meg alig lehet vissza. Nagyon kíváncsi volt, hogy mik azok a picuri élőlények, de Mammi nem igazán engedte, hogy kitalálja. Úgyhogy amikor egyedül maradtak, Mimus végre szem- és orrügyre vehette őket. Azóta meg van zavarodva, imádja az új szagokat és félelmet nem ismerve próbálja megközelíteni a gidákat újra és újra. Persze ebből az lett, hogy Mammi már kétszer elverte.

 Ha valakinek eddig olyan tévhite volt, hogy a kecske nem eszi meg a rózsalevelet, ami az ultratüskés ágakon van, annak el kell mondjam, hogy de. És még hogy. Nem tudom hogyan, mert én kesztyűbe alig bírtam megfogni az ágakat, de úgy tűnik ők ügyesen kiválogatják a nem szúrós részeket. Most már csak az lenne a jó, ha a cserebogarakat és egyéb kártevőket is megennék. A legelőn a döglött pocok/egér/patkány pedig nem tudom kinek a műve volt...

 Tegnap reggel már látszott Mammin, hogy váladékozik, meg érezhetően meglazultak a csípőszalagjai, estére pedig rendesen kitőgyelt. Ma reggel korán keltem, kíváncsi voltam mi fog fogadni. Már épp nyitottam volna az ajtót, mikor hallom a vékonyhangú mekegést. Benyitok és két kisgida várt Mammi alatt, szépen felnyalva, szárazon. Az egyikük egy kicsit világosabb (ő gödölye, vagyis kislány), a másik kicsit sötétebb (ő gida, fiúcska), mint az anyuka.

 Szerencsére minden rendben volt, az újdonsült kecskemama elintézett mindent. A köldöküket lefertőtlenítettem, meg rá kellett rakni őket a cicire, mert nem nagyon találták. Ehhez a művelethez mondjuk Mammit le kellett fogni, mert elég védelmező. Mikor maceráltam a kicsinyeit megrágta a hajam, meg akart harapni és gyanítom szíve szerint le is fejelt volna. Napközbére bezártam őket az istállóba, a többieket meg ki. Mázli, hogy nagyon szép idő volt ma, úgyhogy ez nem okozott problémát.

 Az egész napos kiskutyázás után alig vártam, hogy hazaérjek, mentem is át rögtön, no meg eljött látogatóba az egész utca (nem kell megijedni, az rajtunk kívül még két ház..). Sajnos a kicsik lusták voltak és csak az egyik tőgyfelet szívták le, úgyhogy végül a másikat meg kellett kicsit csapolnom. Ha nagyon tele van, akkor nehezen kapják be, és inkább a másikra mennek. Holnap reggelre meglátom, hogy ettek-e abból is, aztán majd eldől mit csinálok.

 A soron következő ellés Kefíré lesz, valószínűleg a hétvégén. Jövő héten pedig LSD és Pite jön. Kefírtől és Tejföltől 1-1, Pitétől 2, LSD-től pedig 2 vagy 3 gida várható pocakméret alapján.

 És bár nagyon szeretnék, nevet nem adok a kicsiknek, mert úgy még nehezebb lenne majd megválni tőlük. De addig is legfeljebb hívhatjuk őket Jancsinak és Julcsinak.

 Jólvan gyerekek, feladom. Nem találgatok többet, és nem tudom már mit gondoljak. Ma megtapiztam Tejfölt is, merő kíváncsiságból, no meg mert épp kéznél volt. Nem tudom, hogy a bélmozgások tudnak-e ennyire érezhetőek lenni, mert ha nem, hát ő is hasas! Pedig eddig szentül meg voltam győződve róla, hogy nem. No meg próbáltam pesszimista lenni. Most már csak annyit tudok, hogy mindegyik anya hasában mocorog valami. És nagyon remélem, hogy gida. Bizonyosságot majd akkor nyerünk ha tényleg leellik mindegyik. Az egészből pedig arra lehet következtetni, hogy bizony Botond jól végezte a dolgát. Legalább. A (nem)növekedését illetően pedig most már lassacskán elkönyvelem törpekecskének. Sebaj, legalább kevesebbet eszik és így is nagyon szép.

 Mai nap -az előbbit megelőző- sikerélménye pedig, hogy végre sikerült kibabrálnom a kecsókkal és úgy körbebarikádozni a bálákat, hogy sehol se tudták kikezdeni. Vagy csak nem akarták eléggé...