Tegnap kiengedtem reggel mindenkit, vagyis a gidák nekiálltak megismerkedni a külvilággal. Tündériek, nagyon. Tényleg. Már próbálkoznak vele, hogyan kell páros és mind a négy lábbal egyszerre ugrálni. Mammit szépen követték amíg bírták, aztán időnként ha elfáradtak, elbújtak valahova pihenni. Szóval marha jók bújócskában. Néhány búvóhelyük már megvan, de mindig találnak újat.

 Családi nyomás hatására pedig elneveztem mégiscsak őket. A családi nyomást valahogy úgy kell érteni, hogy először győzködtek, hogy de kell nekik név, aztán elkezdték hívogatni őket, úgy mint Bori meg Guszti meg mittudomén. Szóval mégiscsak lett nevük, tisztességes:
Mira

és Miska.

Az m kezdőbetű volt a kitétel, Mammi miatt.

 Szóval Mira a bátrabbik -akárki akármit mond-, már megismerkedett egyedül a többiekkel, akik vagy nyugtázták vagy -mint Kefír- elhajtották. Botond nagyon aranyosan, óvatosan közeledett feléjük, összeszagoltak, aztán valamiért jobbnak látta meghátrálni, mint aki megijedt. De egy ideig kereste, hívta is őket, ami fura, de nagyon cuki. Meg nagyon sok látogatójuk volt a kecskéknek, úgyhogy szerintem a kicsik is hamar megszokják az embereket, a többiek meg jobban szokják az idegeneket. Legalább kezesebbek lesznek.

 Mimóza pedig teljesen beleszerelmesedett a kicsikbe. Eddig alig lehetett átcibálni a kecskékhez, most meg alig lehet vissza. Nagyon kíváncsi volt, hogy mik azok a picuri élőlények, de Mammi nem igazán engedte, hogy kitalálja. Úgyhogy amikor egyedül maradtak, Mimus végre szem- és orrügyre vehette őket. Azóta meg van zavarodva, imádja az új szagokat és félelmet nem ismerve próbálja megközelíteni a gidákat újra és újra. Persze ebből az lett, hogy Mammi már kétszer elverte.

 Ha valakinek eddig olyan tévhite volt, hogy a kecske nem eszi meg a rózsalevelet, ami az ultratüskés ágakon van, annak el kell mondjam, hogy de. És még hogy. Nem tudom hogyan, mert én kesztyűbe alig bírtam megfogni az ágakat, de úgy tűnik ők ügyesen kiválogatják a nem szúrós részeket. Most már csak az lenne a jó, ha a cserebogarakat és egyéb kártevőket is megennék. A legelőn a döglött pocok/egér/patkány pedig nem tudom kinek a műve volt...