A legutóbbi bejegyzésem óta sajnos történt pár szomorú eset. Kefir kisfia után legnagyobb sajnáltomra 11 naposan Kikerics is elpusztult.. Vele is küzdöttem, de a kezdeti lendület nem tartott sokáig és hiába pátyolgattam feladta ő is az egyik reggelre. Boncolás során kiderült, hogy hashártya gyulladást kapott és tele volt a kis hasa gennyel. Nem volt elég a fertőtlenítés, mert a köldökcsonkon keresztül szerezte a fertőzést. Kemény tanulópénz, de ezentúl sokkal többször fogom fertőtleníteni a kicsik köldökét.. Ki tudja, ez az ikerpáros lehet nem volt elég életerős és kellőképp egészséges ahhoz hogy felnőhessenek, ezért talán jobb is így, még ha csúnyán is hangzik. Ezzel közel egy időben sajnos Ash cica is itt hagyott bennünket, a betegség legyűrte..

 De, tovább kell lépni, azóta a maradék 4 gida: Jankó, Zuzmó, Jégvirág és Zimankó nagyon szépen fejlődnek, nőnek, sokat játszanak, futkosnak és mindenféle huncutságot művelnek máris. Kefirt pedig el kellett kezdjem reggel-este fejni, bár az elmúlt napokban üres edénnyel mentem haza tőle, mert inkább aláraktam Jankót, aki örömmel behabzsolta Kefir összes tejét. Úgy gondolom megérdemli, hisz Mammi most nem teljesít a legjobban a tejet illetően és meg is látszik Jankón hogy nem ugrik úgy meg a mérleg alatta mint a többiek alatt. De már eszik a szénát, kóstolgatják az abrakot is. Ráadásul elkészült a leendő esti szállásuk. 1-2 héten belül már egyedül, a mamijaiktól külön kell aludjanak, mert ilyen nagy fiúk-lányok már. A kisszoba ketté lett osztva (remélhetőleg gidabiztosan), egyik fele a hálószobájuk, másik oldalt pedig a fejőállás van. Így nekem is jó lesz, mert nem kell majd kiköltöznöm a tető alá fejni, mint tavaly.

És akkor íme néhány életkép:

 A hétvégén Kefir is leellett gyorsan. Szombat reggel úgy láttam rajta, hogy már helyezkedik, mert előtte este kitőgyelt. Hát bezártam az istállóba, nehogy már kint elljen. Hazamentem reggelizni, mire visszaértem már megszülettek az ikrek. A nemek felesben sikerültek, de nagyon picúrkák voltak, 2 kg körüliek. Tegnapig küzdöttem is velük, a kislány szopizik rendesen, de a kisfiú nem akart enni, se cumizni, így fecskendőből etettem, de hiába sajnos. Tegnap végleg elaludt, úgy találtam meg a testvére hozzá volt bújva.. Később az orvos által kiderült, hogy bélcsavarodása volt és sehogyse lehetett volna megmenteni. Sajnos előfordul az ilyesmi. De vigaszként itt van a kislány, aki a Kikerics nevet kapta. Egy az egyben olyan, mint a tavalyi tesója, Kökörcsin. Csak egy kicsit szebb.

 Ma már kint volt ő is a legelőn a többiekkel, de féltem még, mert olyan kis apróság. A többiek már nagy kajlák hozzá képest, Jankót leszámítva ők már 5 kilósak. De Jankó is nő rendesen, főleg mivel ő a fejőgépem egyelőre. Tejfölnek és most már a Kefirnek is, sok a teje egy gidának, néha kicsit le kéne fejni tőlük, hogy ne feszüljön. Jankó segít nekem ebben, mert lefeji helyettem és így mindenki jól jár.

Kaptak a gidácskák vitamin meg szelén szurikat, aminek nem nagyon örültek. De legalább kaptak egy kis mászókát is, amit elsőként Botond avatott fel - ki más, hisz ő itt a legnagyobb gyerek.
  Májusban pedig LSD gidáit várom majd, ők lesznek a hivatalos évadzárók.

 Kicsit elmaradtam a beszámolókkal, de mentségemre szóljon, hogy igen fárasztó volt az elmúlt hetem, mind lelkileg mind fizikailag.

 Szerda este 10 órára nem is Pite, hanem Tejföl ellett le. Volt egy érzésem, hogy át kell mennem rájuk nézni. Meg aztán izgultam is, hogy nehogy lemaradjak valamiről, hátha segíteni kell, ezért este is többször átnéztem. Szóval Tejföl hozta az elvárt egy gidát, aki kisfiú lett és a Zuzmó nevet kapta. Szép, egészséges gida, az anyukájának pedig bőven van teje, úgyhogy gyorsan is nő.

 Másnap este viszont már tényleg Pite miatt rágtam a körmöm, éjfélkor is átmentem hozzá, mert látszott, hogy igencsak közel az idő.. De hiába vártam, nem történt semmi, ezért inkább lefeküdtem aludni. Bár az igazi az lett volna ha viszek hálózsákot és ott alszok, de azért a saját ágyam jobban hangzott. Reggel 6kor már ott voltam újra és nem is késtem sokat, mert még nedvesek voltak Pite ikrei. Kedves kecském megörvendeztetett egy kislánnyal is, akinek nagyon aranyos foltjai vannak a fején, az oldalán, és egy fehér és egy fekete csizmácskája. Nem kell mondanom, rögtön beleszerettem. Ő lett Jégvirág.
A tesója pedig az eddigi legsötétebb színű (bár így is elég világos azért), és már látom, hogy nagyon szép lesz ha megnő. Ő pedig Zimankó, mivel tartottam magam a télies témájú névadáshoz.

 Jankóval voltak problémák, mert nem akart enni, vagy nem is tudott már. Megkínoztam négy szurival, és beleerőszakoltam cumin keresztül a tejet, még éjszaka is 3 óránként.. Szerencsére visszatért az ereje, azóta is ügyesen eszik, erősödik, már 2,7kg. Úgyhogy nem hiába fáradoztam vele, bár azért jó volt utána kialudni magam. Nagyon eleven és cuki a kis csálé füleivel.

 Szerencsére azóta is szép az idő, már kint van mindenki napközben, ugrálnak, játszanak, összebújva alszanak és nagyon aranyosak! Még Kefir babáit várom, de úgy tűnik ő még húzza egy kicsit.

 Vasárnap abszolút váratlanul ért az, hogy Mammi nekiállt elleni. Kedves tőle, hogy megvárt a dologgal, akkor kezdett igazán belejönni, amikor átértem az esti etetésre. Alapvetően nem örültem, mert csak márciusra vártam a családbővítést és még így is valószínűleg korábban jött mint az ideális 150 nap. Maga az akcióak gyorsan vége lett. Ikrek jöttek, de sajnos csak az egyikőjük volt életképes, a másiknak durva élettel nem összeegyeztethető rendellenessége volt.. Eléggé megrendített a dolog, de a jó, hogy a másik legalább jól nézett ki, annak ellenére, hogy nagyon pici. Kevesebb mint 2 kilóval született, de igazi kis túlélő mert nagyon küzdött. Szinte rögtön felállt, segítettem neki szopizni, és utána nagyjából két óránként másnapig . Képes voltam éjfél után is átmenni, csak hogy egyen, mert hideg is volt, kellett a belső felmelegedés. Kívülről annyit tudtam tenni, hogy az anyukájával együtt (csak ő a nyelvével) törölgettük, raktam mellé melegvizes palackot és lukasztottam sapkát amiből kis mellénye lett. Azóta már szerencsére igencsak összekapta magát, a mérleg is azt mutatja, hogy eszik rendesen, ráadásul egyedül is jól megy neki. Tejcsivel nem voltunk elárasztva, de alakul a dolog,még jó is hogy ilyen pici, így elég neki az a kicsi ami van.
Szóval, íme Jankó és Mammi aki nagyon örül neki (vagy ásít):

 Izgulhatok amúgy továbbra is, mert Pite is nagyon úgy tűnik, mint aki hamarosan megellik, aztán ott van Tejföl és Kefir is.. Csak az idő lenne kicsit jobb, mert havas időben ellenek a kecskék, hát, nem ez volt a vágyálmom. Ráadásul a kifutó kerítése sincs megcsinálva, mert azt hittem vagy reméltem, hogy lesz még rá időm.

 Mallaidh pedig egyre aranyosabb, szerencsére, mert amúgy kikészít. Ügyesen tud létrán felmászni és a csukott padlásajtó sem akadály, mert bejut. Ott pedig nemrég nagyon sok egérke szenderült mély álomba.. No meg van egérméreg is. Mallaidh pedig minden igyekezetem ellenére rendszeresen felmegy, én meg kergetem, csúszok-mászok érte. Kap is K-vitamint biztonságképp, mert a lehetősége megvolt, hogy beleegyen valamibe, amibe nem kéne. De megörvendeztetett mással is. Ugye a múltkori szénába kakilása után a szobában lévő szénát letakarom fóliával. De a kis tündérkének nem volt kedve este kimenni wczni így fogta magát és ráfosott(!) a fóliára. Á, nem akadtam ki rajta. Azóta azt hiszem sikerült rábeszélni, hogy a csak neki kikészített homokba csinálja.. Meg megunta az egyedüllétet és már nemegyszer átjött velem a házig, ahol Ash és Fili cica lakik. Szép kis család.

És itt egy kép, ahol Mallaidh szeretett volna Jankóval ismerkedni, bár Mamminak nem igazán tetszett az ötlet.

 Mostanság nem várt viselkedéssel boldogítanak - kétértelmű szó - a kecskéim. Például Botond (ki más). Nem emlékszem említettem-e már, de a körmölést valamiért nem csípi és miközben dolgozok a körmén, remegnek a lábai mint a kocsonya, pedig nem bántom, nem vágom le a lábát, se a tökeit közben. Hasonló reakciót váltott ki belőle, hogy meg akartam mérni. Nem, nem a súlyát, mert mázsás mérlegem nincs, szobamérlegre nem fog magától ráállni én pedig tutira nem tudnám már felemelni, még ha hagyná magát akkor se. Szóval a magasságát, mert kíváncsi voltam mennyit nőtt egy év alatt. Elárulom gyorsan, 16 centit. De ezért a számért meg kellett küzdenem. Vittem magammal egy derékszögű falra szerelhető tartó fém valamit, mondván azzal pontosabb lesz a mérés. Kaja bekészít, Botond nekiesik, én meg előveszem ezt az izét, mire kecskefiam meghőköl és erős ellenvetést mutat, szeme pánikban forog. NEM tudom miért. Addig még életében nem látta azt a tárgyat, nem bántottam vele, nem csináltam még semmit! De ő ellenkezik, már a kaja sem nyugtatja meg. Megnyugtatom. Összeszedem magam, meg őt is, falhoz állítom, hogy márpedig megmérem, ő meg márpedig enni fog, az asztalról (hogy ki kelljen húznia magát). De nem találja a korpát az asztalon, csak körbeszagolja, én közben a hátához rakom AZ eszközt, és jön a kocsonya-láb effektus. Szóval próbálkoztam egy ideig, de sikerült és Botond sem esett össze félelmében, bár tartottam tőle. Hiszti király(nő)..

 Esténként kapnak egy kis almát, konyhai maradékot, persze egyenként mert különben nem mindenkinek jutna. Első Kefir szokott lenni, ő vegyesen kapott mindenfélét, köztük egy fél citromot is (saját termés, boltit nem adnám oda, ki tudja mivel kezelik a héját..) aminek a nagy részén jóízűen és kifejezetten hangosan elcsámcsogott. Egy kis darabot meghagyott a következő versenyzőnek, aki Tejföl volt. Tejföl berohan, beleveti magát a tálba, és valószínűleg almára számított (volt az is), de citromba harapott. Erre megmerevedik, rám néz, habzik a szája, tekergeti a fejét. Hát, egy pillanatra bepánikoltam, hogy citromallergiás és én megöltem. A citromdarabot ki is hajítottam az ablakon ijedtemben. Kiderült közbe, hogy nem fog kipurcanni a kecske, csak nem szereti a citromot, és utána nagyon gyanakvóan szagolgatta az almákat is kb 2 percig mire hajlandó volt bizalmat fektetni beléjük..
(ne tessék összezavarodni, a képen Kefir van)
 Pite volt az utolsó a meglepő reakciók témában. Ő "csak" annyit csinált, hogy elkurjantottam a nevét, ő pedig a szénázást abbahagyva hozzám vágtatott. Nem hangzik különösnek, de nekem nagy szó, hogy jön a nevére, ráadásul azonnal és rohanva. Nagyon tünci volt. Persze gyanítom egy kis nasi reményében tette, de akkor is menő.
(a háttérben Mallaidh cica)
 Hamar fogy a széna, nekem meg nincs mindig segítségem, szóval úgy gondoltam el tudom egyedül is gurítani a bálát, majd felállítani két raklapra. Végül sikerült, de soha többet egyedül, egyrészt mert marha sokáig tartott, másrészt pedig nem tett jót az egészségemnek. De legalább a Mimi meg a Fili segített, igaz leginkább leginkább a lelkiállapotomon (káromkodós-mérgelődés), de hát erre valók a Micák.

 Tegnap nem túl szép, enyhén viharos hangulatban esett a hó +5°C mellett. Én meg reggel a még jó idő miatt a kinti etetőbe szénáztam, hogy legalább odáig kijöjjenek a kecsók. Ki is jöttek, sőt még a havazás sem szegte az étvágyukat, úgyhogy olyat láttam, amit eddig még nem: havas kecskét. Pitének egész jól állt, amolyan Bambi beütése lett a hópelyhektől.
 Botond pedig rendkívül romantikus alkat, ugyanis a hóesésben udvarolt LSD-nek. Ezek szerint a múltkori nász nem volt eredményes, vagy LSD-nek zavarodott össze a lelkiállapota. Vagy egyszerűen az is lehet, hogy Boti tud nagyon meggyőző lenni. Ráadásul most elég féltékeny is volt, nagyjából mindenkire. Ez azt jelentette, hogy 2 méternél közelebb senki nem mehetett aktuális menyasszonyához. Kivéve én, velem nem mer kikezdeni, de azért méregettük egymást egy kicsit.

 Ma pedig uzsonna alatti körmölés volt a napirend. A menü reszelt (takarmány)répa vitaminnal és igény szerint egy kis búzakorpával. Botondnak nagyon ízlett, bár ő kis adagot kapott, mert túl jó a kondíciója (értsd: kövér). Mindenesetre azért megpróbált bejönni az ablakon, hátha kap még, de szarvnál elakadt, hiába tolta a fejét. LSD meg finnyáskodott, úgyhogy már rég végeztem a körmöléssel és még mindig vártam, hogy elszopogassa az adagját. A többiek azért gyorsabban ettek és nem tűrték feltétlenül jól a pedikűrt. Néha aggódtam, hogy kitörik a saját lábukat, de megoldottuk. Mallaidh pedig hiányolta az uzsit (neki csak reggeli és vacsi jár) és a törődést. Így mikor lehajoltam a hátsó lábakhoz körmölésnél, nem igazán segített azzal hogy beledörgölte magát az arcomba és közben folyamatosan nyávogott. Mellesleg nagyon éles hangon, hosszan kitartva tudja csinálni.

Cicaügyben viszont nem is említettem a nyári váltást. Kedves Kalandor cicánk egyszer ment ki az útra, de az se sikerült neki jól ( :'( ), úgyhogy Mimike kapott másik macskát, Filemont. Fili rettentően kedves és aranyos cica, és még azután is szeret, hogy elvittem kiherélni.. Megjegyzem a saját érdekében, mert nem szerettem volna ha udvarlási időszakban ő is úgy nézne ki mint aki a kisállattemetőből jött, miután elásták. De jó cica módjára alszik Mimikén, meg kergetőznek alkalomadtán. És Mallaidh ugye kislány, de hálisten most már csak plátói lehet köztük a szerelem. Mindenesetre játszani nagyon szeretnek együtt.(A kép egy kicsit régebbi, de tessék nekem elnézni, fekete macskáról igen nehéz olyan fotót csinálni, ahol látszik is az állat és nem csak az, hogy fekete..)
  

Kedves Olvasóim! (meg mertem kockáztatni a többesszámot)
Tudom mindenkinek föltűnt, hogy lusta vagyok és/vagy nem történtek izgalmas dolgok a Kerékharaszt Ranch-on. Most legalább van mit mesélnem, nagyvonalakban.

 Ősszel voltam látogatóban 3 gidácskámnál, mert ők nem mentek túl messzire, de annál szebb helyre, még településen belül. Kökörcsin és Páfrány akiknek időközben felcserélődött a nevük, csodaszépek lettek.
 Páfrány, aki most Kökörcsin, szóval Pite kisfia, olyan szép lett, simán lecserélném rá a Botondot. Nagyon hasonlít apukára, főleg a pofija és a haja. A színe tökéletes lett, szebb mind a két szülőjénél, a kis orrfolt - Pite miatt - pedig igazán belefér. Ráadásul máris hatalmas a szarva!

Kökörcsin, aki Páfrány, Kefir kisebbik fiacskája pedig ahhoz képest milyen kis nyamvadt volt, szép bakocska lett belőle. Hajacska neki is jutott, és még Boti hosszú combszőre is nála kötött ki.
 Tejszín pedig olyan mint egy kis Tejföl, egy igazi hercegnő. Kicsit bánom, hogy túladtam rajta, de így volt jó. Pedig biztosan nagyon jó anyakecske lesz.
 Botond köténye még októberben félre lett rakva, ha szerencsém van, akkor utána volt csak sikeres akció, mert hogy konkrét esetet nem láttam egyszer se. De december elejétől már érezni a kis rugdosókat a pocakokban. Sajnos, LSD elvetélt, valószínűleg fizikai ok miatt, mint pl ütés. Az abrakban esetlegesen lévő toxin is okozhat ilyet, de mivel a többieknek nincs bajuk, ezért nem hiszem, hogy az lett volna. Azóta már jól van és Botond már intézkedett is az ügyben, úgyhogy ha minden jól megy, lesznek kora nyári gidácskák is.

 A kecskeház belső tere átrendezésre került, az addigi szénarács elment középről az ajtó mögé, és a falra felszereltünk egy sokkal nagyobbat. Így talán mindenki odafér egyszerre és nem fognak veszekedni. A tér is nagyobbnak tűnik így. Az ablak helyére (mert csak zsalugáter van, az ablak rég kitört) rögzítettem két réteg padlószőnyeget, így már huzat se lesz a hideg téli éjszakákon.

 Novemberben pedig bővültünk egy új lakóval, Mallaidh cica személyében. Mallaidh (ejtsd: Molly) az anyukájával és egy idősebb testvérével érkezett úgy, hogy rendszeresen belefészkelték magukat a szénába éjszakára. A cicamama itthagyta oviban a kiscicát,míg ő vadászott és hordta neki az egereket. Én meg beédesgettem a fejőszobába a kicsikét és letejeztem (lekenyerezés mintájára). Azóta ott tartunk, hogy a testvérkéje rég nem jön, a cicamama se, mert vagy baja esett, vagy új halom cicája van akikkel foglalkozni kell. Mindenesetre úgy tűnik örökbe adta nekem Mallaidh-t, akivel már nagyon jóban vagyunk. Sokat nyávog, ami inkább sírásra emlékeztet, mert kéri a törődést. Persze kap minden nap tejecskét, most már csak boltit, mert a kecske kifogyott. Tápot is eszik, de fog magának egeret, tehát megdolgozik a lakhatásért. Ő egy kis rövid lábú tündérke:
 Szóval a banda pocakosodik, a játékosok rugdalóznak, a kecskemamák és a kecskepapa imádja a zabosbükkönyt. A havat még mindig nem szeretik, amíg el nem kezdett olvadni, addig csak az én unszolásomra voltak hajlandóak egyáltalán ránézni. Ezután majd jelentkezem az esetleges további fejleményekkel. Ja, és 2015 a kecske éve! ;)  

 Mert a zaba az megy. Még el se érek a kapuig, és ha nincs is nálam semmi, akkor is már rohan felém hat állat. De ma is változatos volt az étrend. A szokásos lepusztított legelőn de töméntelen mennyiségű (friss) szénán kívül ma terítéken volt borsószár, kukoricaszár, szőlőhajtás és desszertnek egy kis cukkini héj, cseresznye, sárgabarack. A holnapi nap különlegessége a talicskányi egyelt répa lesz. Átmennek majd nyusziba.

 Mindazonáltal mivel a területet eléggé leették -bár ők mindig tudnak rajta enni valamit-, vagy kaszálok nekik plusz zöldet, vagy legújabban kihajtom őket a pincére. Merthogy a pince -mármint a púpja,érted- kerítésen kívül van, a tető épségének és létének érdekében. Ezért pár karó és két sor szalag segítségével kijelöltem nekik az utat és a területet ameddig ehetnek, persze csak a szigorú felügyeletem alatt. A próba úgy történt, hogy nagynehezen abrakkal(!) sikerült kicsalogatnom a kapu elé néhányukat, mert ugye tudják hogy a kapun kimenni nem szabad és ez visszatartó erővel hat rájuk. Botond az élen járt, rögtön ki is bújt a szalagok között így megpecsételvén sorsát, mert uta az istállóba vezetett és ott is töltötte -míg a többiek legeléssel- az idejét. Hiába, csapatromboló. A többiek hosszas könyörgés után hajlandóak voltak kimenni és szépen bele is vetették magukat a témába. Szerencsémre ismerik a villánypásztort, ezért értik is a kihúzott szalagok jelentését. Bár tudják, hogy ez nem csapja orrba őket, azért elég kicsit rászólnom amelyik kidugja a fejét, rögtön hátrébb ugrik két lépést. Sőt, elég óvatosan kell rájuk szólnom, mert hangosabb szó és esetleg kézjel hatására be is rohannak. De amúgy jól ment a legeltetés, én olvastam, ők ettek, megunták, bementünk. Botond mindeközben beengedte magát a kisszobába (mert az ajtó éjjel-nappal nyitva, egy raklap van az ajtóban csak). Persze próbálkoztam újra, hogy kiviszem, de csúfos véget ért, mikor kétszer is beleakadt a szalagokba és kirántotta a karót a helyéről. Nagyon idegesítő "Basszus, hova méész, nem látod, hogy beleakadtál?!", és idegtépő "Nem igaz, hogy nem érted, lééépd máár áát!!" volt ahogy megpróbált kikecmeregni a dologból. Így ismét abortáltam a küldetést és visszament hűsölni. Persze a szobaajtót becsuktam, raklapot azért eléraktam. Mire visszaértem, raklap eldöntve, szobaajtó becsukva és Botond a szobában van. Bement és magára csukta az ajtót, megette a korpát ami elől volt majd kiabált, hogy ő ott nem érzi jól magát. Persze a lányokra is lehet panaszkodni, ők is alakítottak. Pite csak a mellső lábait rakta fel a tetőre, gondolom körülnézni akart. De Tejföl mire odanéztem már fent volt és megtett egy kényelmes körívet is mire lejött a "Hát hülye vagy, mit csinálsz?!" felkiáltásomra. Hiába, a capra hircus számára nincs lehetetlen...


 És Botond a fő téma most is, főleg mivel átment undokba, így alliterálva hívhatom bunkó Botondnak. Rájött, hogy megnőtt, hát még a szarva és lever mindenkit. Kb ő lett a főnök, csak kicsit irigy meg zsarnok mert minden kaját magának akar. Talán most adja vissza a törődést, amit anno a beilleszkedése alatt kapott. Ráadás nem csak undi lett, hanem zaklató is. Tejföl különösen tetszik neki, úgy vettem észre, de próbálkozott már mindenkinél, persze elhajtották. Szerencsére, de mondom kitudja mikor gondolják meg magukat én pedig nem vagyok vevő téli gidákra, így megelőző lépést tettem. Boti kapott egy kötényt. Mint a koskötény, csak baknak. Na meg házilag, kutyahámból meg egy bőrdarabból. Célja, ki lehet találni, az esetleges kecskenász meghiúsítása. Bár lehet a zöld-piros "kötény" instant lohasztólag hat a kecskedvre:

Meg kell említsem családom, számomra kedvenc hozzászólásait:

"Túl tejes!" Ez a megjegyzés a sajt ízére vonatkozóan érkezett. Nem tudom mi lenne az elvárás, de són és oltón kívül csak tejből készül, szóval..

"Már megint nincs tej?" Mindezt úgy, hogy átlag 4-8 liter tej van egyszerre a hűtőben. Mindig. A félreértést az okozhatta, hogy a tejesüveg (azért van külön, hogy legyen egy valami amiből könnyű önteni és nincs benne egyszerre nagy mennyiség, csak 1 liter) aktuálisan üres volt mert még nem töltöttem fel. Amúgy ez a kérdés a kedvencem.

 

 

 Tegnap délután az utolsó három giduska is elköltözött. Ők nem mentek messze, csak be a faluba. Azóta hallottam is felőlük, esznek meg kezdenek berendezkedni. Tejszín már lerendezett egy birkát is. Lóhere is vezéregyéniség, ő elvileg egy nála egy hónappal idősebb bakot vert le. Hiába, jó kondícióban van, vagyis kövér. Na jó, nem, de mindig azt mondtam rá. Tegnap mondjuk mikor utoljára fogtam Páfrányt, hát, alig bírtam felemelni. Súlyos volt már a kicsike.

Itt a költözés előtti képek:
Tejszín
Kökörcsin (Köki)
Páfrány

 Amint elmentek, Tejföl elkezdte keresni a kis hercegnőjét, hiába sajnos. Majd szépen rákezdett a többi is. Azóta is keresik, néha hívják őket.. Na majd túllesznek rajta, jövőre úgyis lesznek újak.

 Megérkezett a szénaellátmányom, úgy kb egy évre való. Nem a kecskékhez raktuk, mert így akkor nem kell körbe keríteni, a bálák védelmében. Ráadás lesz meg kisbálás széna, a környékről, azt úgy kaszáltatom. Meg zabszalma is jön majd jópár bála, és ugye a saját termesztésű zabos bükköny, vagy inkább bükkönyös zab lesz még. Azt kézi kaszálással és valószínűleg kévébe kötéssel oldjuk majd meg. Szóval kaja lesz bőven!

 Most meg hogy nincsenek kicsik, lehet kihajtom a társaságot a pincére, lelegelni azt. Kicsit necces a művelet, mert szemben (kb 2-3 méterre) ott a gabonatábla, ami viszont tabu.

 A fejés hálisten újra leegyszerűsödött, mert visszaköltözhettem a kisszobába, takarítás és átrendezés után. Így egyszerre csak egy valaki jöhet be, nem kell folyton elhajtanom a legyeskedőket. Igaz Pite teljesen zizi, amint nincs előtte kaja emelgeti a lábait, és szinte megőrül ha hozzá akarok nyúlni a tőgyéhez. Tejföl a legügyesebb, előtte ha kiürül a tál, akkor elkezdi felharapni ami az alján van leragadva. Mosogat, elfoglalja magát én meg békében befejezhetem a tejvadászatot.

 Csütörtökön Miska is új gazdihoz került, ahol Gyulaként folytatja pályafutását. A tegnapi nap pedig elég sűrűre sikeredett, elment Mira és Pipacs, Kutyatej (kicsit megszakadt a szívem), és este még Lóhere is, úgyhogy nagy a bánat itthon. Ma Páfrány, Kökörcsin és Tejszín is elkelt, majd csütörtökön utaznak el végleg. Így eléggé megcsappant az állomány, és igen hirtelen ráadásul. Valamiért mindenki pünkösdkor akart kecskét venni.
Utolsó kép Lóheréről itthon:
(befeküdt a hordóba hűsölni)

 Amúgy meg tényleg van fészek is a dologban, mert beköltözött az istállóba egy fecskepár. Nagyon édesek, sokáig csak nézelődtek, keresték a megfelelő sarkot. Majd elkezdték beköpni a falat, apránkánt, aztán két nap alatt felépítették teljesen a fészküket. Kedvesek, reggel tudják mikor nyitok, akkor jönnek, este meg elmennek mikor zárok. Egyik reggel mondjuk késtek, és csak az egyik érkezett meg. Utána rá pár percre jött másik kettő és akkor volt veszekedés! A szerelmi háromszög nem tartott soká, mert elűzték a vendéget.

 Sajnos Mammi és LSD észrevette, hogy valami hibádzik és olykor keresik a gidáikat, eredménytelenül ugye. Gondolom a kicsik is sírdogálnak az új helyeken, de hát ez ezzel jár..

 Úgyhogy a héten bevezetjük a rendes esti fejést is, így hogy nincs ki megigya a tejcsit. Ráadás így visszaköltözhetek fejni a kisszobába, hogy a gidácskák már nem lesznek ott. Sokkal egyszerűbb lesz az életem úgy. Nem kell folyton küzdenem a türelmetlen sorbanállókkal, legfőképp Pitével. Meg Mammival, aki sose akkor akar jönni, amikor kellene. Ja meg Botond, aki nagyon jól tudja, hogy ő nem a fejőálláson kap enni, de azért mindig igen közelről meg akarja nézni mi is történik..

Aztán lehet kap valaki egy csengőt a nyakába, mégis legyen hangzavar, ha már elmentek a gyerekecskék.