Mostanság nem várt viselkedéssel boldogítanak - kétértelmű szó - a kecskéim. Például Botond (ki más). Nem emlékszem említettem-e már, de a körmölést valamiért nem csípi és miközben dolgozok a körmén, remegnek a lábai mint a kocsonya, pedig nem bántom, nem vágom le a lábát, se a tökeit közben. Hasonló reakciót váltott ki belőle, hogy meg akartam mérni. Nem, nem a súlyát, mert mázsás mérlegem nincs, szobamérlegre nem fog magától ráállni én pedig tutira nem tudnám már felemelni, még ha hagyná magát akkor se. Szóval a magasságát, mert kíváncsi voltam mennyit nőtt egy év alatt. Elárulom gyorsan, 16 centit. De ezért a számért meg kellett küzdenem. Vittem magammal egy derékszögű falra szerelhető tartó fém valamit, mondván azzal pontosabb lesz a mérés. Kaja bekészít, Botond nekiesik, én meg előveszem ezt az izét, mire kecskefiam meghőköl és erős ellenvetést mutat, szeme pánikban forog. NEM tudom miért. Addig még életében nem látta azt a tárgyat, nem bántottam vele, nem csináltam még semmit! De ő ellenkezik, már a kaja sem nyugtatja meg. Megnyugtatom. Összeszedem magam, meg őt is, falhoz állítom, hogy márpedig megmérem, ő meg márpedig enni fog, az asztalról (hogy ki kelljen húznia magát). De nem találja a korpát az asztalon, csak körbeszagolja, én közben a hátához rakom AZ eszközt, és jön a kocsonya-láb effektus. Szóval próbálkoztam egy ideig, de sikerült és Botond sem esett össze félelmében, bár tartottam tőle. Hiszti király(nő)..

 Esténként kapnak egy kis almát, konyhai maradékot, persze egyenként mert különben nem mindenkinek jutna. Első Kefir szokott lenni, ő vegyesen kapott mindenfélét, köztük egy fél citromot is (saját termés, boltit nem adnám oda, ki tudja mivel kezelik a héját..) aminek a nagy részén jóízűen és kifejezetten hangosan elcsámcsogott. Egy kis darabot meghagyott a következő versenyzőnek, aki Tejföl volt. Tejföl berohan, beleveti magát a tálba, és valószínűleg almára számított (volt az is), de citromba harapott. Erre megmerevedik, rám néz, habzik a szája, tekergeti a fejét. Hát, egy pillanatra bepánikoltam, hogy citromallergiás és én megöltem. A citromdarabot ki is hajítottam az ablakon ijedtemben. Kiderült közbe, hogy nem fog kipurcanni a kecske, csak nem szereti a citromot, és utána nagyon gyanakvóan szagolgatta az almákat is kb 2 percig mire hajlandó volt bizalmat fektetni beléjük..
(ne tessék összezavarodni, a képen Kefir van)
 Pite volt az utolsó a meglepő reakciók témában. Ő "csak" annyit csinált, hogy elkurjantottam a nevét, ő pedig a szénázást abbahagyva hozzám vágtatott. Nem hangzik különösnek, de nekem nagy szó, hogy jön a nevére, ráadásul azonnal és rohanva. Nagyon tünci volt. Persze gyanítom egy kis nasi reményében tette, de akkor is menő.
(a háttérben Mallaidh cica)
 Hamar fogy a széna, nekem meg nincs mindig segítségem, szóval úgy gondoltam el tudom egyedül is gurítani a bálát, majd felállítani két raklapra. Végül sikerült, de soha többet egyedül, egyrészt mert marha sokáig tartott, másrészt pedig nem tett jót az egészségemnek. De legalább a Mimi meg a Fili segített, igaz leginkább leginkább a lelkiállapotomon (káromkodós-mérgelődés), de hát erre valók a Micák.