Szép nap volt a mai. Megjött a Télapó, meg különben is, ma van Mimóza kutya - ha nem is születésnapja, de - a hozzám kerülésének 5. évfordulója. Ennek örömére kutyaköhögésben tört ki. Mármint tényleg, szegény úgy tűnik megfázott, úgyhogy most langyostejes, lándzsásútifüves kúra van.

A kecskék elől pedig sikerült megmentenem egy megkezdett-bolygatott, széthullóban lévő szénabálát. Keserves munkával zsákokba tömkörészve, fóliába szaloncukor formába csomagolva, kévébe kötve és natúran, természetes halmazállapotában tüntettem el az egészet. Mind a padlásra, ahol ha nyitva hagynám az ajtót, egy gólya tuti befészkelne. Fészekrakó helyként nagyon jól mutat.

Újítottam is ma. Már nem kötöm ki fejésnél a lányokat szuperbiztosan, csak a nyakuknál fogva. Eddig mindkét szarvukra tekertem a kötélből, majd áthúztam a nyakuk alatt is, ez egy tökéletes nyugalmas pozíciót eredményezett. De mivel már megszokták a rendet, meg általában jól viselkednek, enyhítettem a körülményeken, így most a fejüket tudják közbe forgatni. Ennek nagy előnye, hogy közben meg tudják kóstolni a hajam. Nem nagyon, csak épphogy.

Éés íme az ígért meglepi: