Mert rábízni balgaság volna, meg kell vele etetni, főleg mivel nagyon szórakoztató tud lenni a folyamat, ahogy eltűnik a szájában. Nagyjából olyan látványt nyújt, mint egy iratmegsemmisítő. Savót is kaptak a héten, mert ők legalább szívből szeretik, nem úgy, mint mindenki más itthon, mint anya, apa, öcsi, hugi, kutya, cica. A kecskék teljes lelkesedéssel vetik bele magukat a tálba és szürcsölik rendületlenül. Azért egy kicsit fura lehet nekik, végül is a saját testnedveik egy részét isszák meg. Persze gondolom őket nem izgatják ilyen morális kérdések.

 Ma viszont rendhagyó fotókat készítettünk hűséges csatlósaimmal, Öcsivel és Hugival. Ez úgy zajlott, hogy Botit megtornáztattuk, mert neki nem tetszett az ötlet, illetve az a része nem, hogy megfogom a szarvait. Ugyanis akkor megőrül, képes kitekerni a nyakát úgy, hogy nem a feje forog, hanem a teste. Illetve önállóan képes arra is, hogy felugrásból hanyatt feküdjön. De amúgy jól van. A kecskén motorozó pozíciójú képek viszont jópofák lettek. 

 A fejőszobában pedig Apa közreműködésével lőn világosság, ledes formában. Igaz, akkumulátorról működik a fény, de ez a fejlámpához képest nagy előrehaladást jelent. Konkrétan növeli a fejés élvezeti értékét.

 Jövő héttől pedig nagyobb odaadással leszek képes figyelni rájuk, mert újra munkanélküli pozícióba lépek. Amit legalább azért nem sajnálok, mert a kényszerpihenő nem is hangzik rosszul, főleg mivel hogy ha úgy tartja kedvem, az egész napot tölthetem a kedvenc káposztakebelezőim körében.