Az etetés mostanság nem megy egyszerűen. Kint nincsen külön szénarács meg semmi, de ha lenne is, akkor is elzavarnák egymást. Szóval valahogy úgy szokott kinézni a dolog, hogy viszek át nekik kévébe kötött kukoricaszárat, egyszer ezt lerakom. Ezt megrohanják, közben több stratégiailag elhelyezett pontra rakok ki szénát. De az hogy 4 különböző, egymástól tisztes távolságban van kaja, az nem elég, mert ők 6an vannak és nem hajlandóak egymást megtűrni. Illetve az elit (Mammi és Tejföl) ott eszik, ahol akar, csak sajnos ez hangulatuk ingadozásától erősen függ, és nem átallnak elzavarni bárkit bárhonnan. Mostanság Kefír kissé háttérbe szorult, este is Pite meg LSD mellett szokott lehorgonyozni. Tehát az előbbi intézkedéseim ellenére egyik nap LSD fogja magát és átmegy a kert túlsó oldalára (ott is szoktak kapni napközben ezt-azt) hátha szerencséje lesz. Mondom, jólvan akkor viszek oda is egy kéve kukoricát. Mire odaérek vele, ő már visszafelé tart, hátrapillant rám, látja nálam a kaját, de megy tovább, mintha kergetném. Most mondja valaki, hogy nem idióta ez az állat!
Hétvégén egyik délután meg gyereknap volt, mert kaptak a szomszédból (köszi Marcsi!) több mint egy talicskányi almát. Persze nem ehették meg egyszerre, takarékoskodni kell a nasival. Tehát látják, hogy nálam van valami, amire megindulnak. Viszont észrevettem, hogy a kert hosszában kijártak maguknak egy ösvényt. Ha nem sietnek túlzottan, akkor ott mennek, szépen egymás után. Az ösvényben van két cikcakk, ők pedig rendületlenül követik, és ha az út cikcakkban megy, hát ők is. Néztem őket, haláli ahogy csinálják. Az almának meg nekiesnek, elég nagy lendülettel. Botondot kézből szoktam etetni, mert őt mindig kitúrják mindenhonnét. Már kitaláltam a megfelelő kézből etetési módszert: a tenyeremben van az alma, úgy tartom hogy ki ne tudjon gurulni, ő meg harap. Bár még így is előfordult, hogy engem is megkóstolt, mert hát nem nézi mi merre, enni kell, méghozzá gyorsan sokat. Ennek következtében még a könyökömről is csöpögött az almalé meg a kecskenyál.
Botond igen kitartó. Főleg ha almaevésről/kergetésről van szó. Beleharap az almába, de az elgurul. Megy utána, harap megint, az pedig eléri a kerítést és átgurul alatta (Mimi,a kutya meg Kali,a macska átbújkálásainak eredménye). Ez persze hősünket nem akadályozhatja meg, és valószínűleg gond nélkül utánakúszott, egyenest át a gyümölcsösbe. Néztem is, hogy mondom fura, olyan mintha a kerítés a kecske mögött lenne.. Azóta Boti a jó oldalon van, a kerítést pedig megerősítettük.
A nemrég lebontott karácsonyfánk igen szúrós fenyő volt. Alig lehetett hozzáérni, díszíteni se volt könnyű. Átvittem nekik. Volt aki kételkedett, de le is videóztam, ahogy eszik. Nem tudom miért, meg hogyan, de megkóstolták és már pár ágat le is legeltek. Karácsonyfa újrahasznosítva.
Mostanság Öcsi sokat segített, pakolt, söpört, intézkedett az állatok körül, én pedig még egy teszt elé is állítottam. Két pohárban tej, ránézésre ugyanolyan, az egyikben a saját fejésű, a másikban bolti 3,5%-os. Mondom neki, kóstold meg mindkettőt, utána mondd el szerinted melyik-melyik. Belekóstol az elsőbe, nem vár, rögtön rávágja: ez bolti. És tényleg. Jó, persze az tehéntej, de na, azért ízre fényévnyi távolság van köztük. No meg állagra is, mert az enyém krémes jellegű, a dobozos pedig vizes állagú. De azért Öcsi aranyos volt, miután kint az állatokat nézve beszélgettünk emlősökről, madarakról, ragadozókról, evolúcióról stb., ránéz a kutyára és kérdi tőle: -Mimi, te egy farkas vagy? Mondjuk Mimóza olyan mint egy fehér farkas, csak mégse.
